Kutatásom célja önmagam megismerése

Körülbelül egy éve kezdődött. Ott álltam az addig összegyűjtött önismereti tudásommal, és rájöttem: fogalmam sincs, mire fogom használni. Ugyanebben az időszakban kezdtem el megérteni az általam gyakorolt zen egyik legfontosabb alapvetését: „Ébredj fel, és segíts másokat!”

Ez egy rendkívül komplex felszólítás, amely magában rejti a megoldást is – persze csak akkor, ha az ember képes kibontani a mélyebb rétegeit. Őszintén szólva, én még nem tartok ott, hogy ezt a maga teljes mélységében meg tudjam tenni. Ezért most csak azt a réteget tudom kicsomagolni, amely számomra is érthetővé és megélhetővé vált az utam során.

Ébredj fel!

Már önmagában ennek a mondatrésznek is rengeteg rétege van, ha a tudatosságra vetítjük. Kezdve azzal a hosszú úttal, amíg egyáltalán eljutunk az öt fogadalomig. Az igazi kihívás azonban nem a megértés, hanem a gyakorlat: ha ezeket az elveket az életünk minden területére, a legapróbb mindennapi tettekbe is be tudjuk ültetni, csak akkor kezdünk el valóban a felébredés felé haladni.

…és segíts másokat!

Fontos, hogy ez a második lépés. Hogy miért hangsúlyozom ezt ennyire? Mert a saját bőrömön tapasztaltam meg a fonákját. Amíg mély, saját gyakorlat és valódi jelenlét nélkül próbáltam segíteni másokon, a segítségnyújtásom valójában sokszor csak menekülés volt a saját gondjaim elől. Ráadásul nem ott, nem úgy és nem akkora erővel segítettem, ami mindenki épülését szolgálta volna. A végeredmény sok esetben pusztán jó szándékú sorsrontás lett – azzal, hogy a saját magam megismerése és gyakorlatom mélyítése helyett görcsösen akartam segíteni.

Ezzel a felismeréssel párhuzamosan egyre erősebben éreztem a váltás szükségességét. Bármennyire is szeretem a jelenlegi karbantartói munkámat, tudtam, hogy nem szeretnék 10 év múlva a magasban és folyamatos veszélynek kitéve dolgozni. Ki kell lépnem a komfortzónámból. A Zen és Chong An Sunim tanítása és közössége mellett tettem le a voksom. Miután láttam, hogy ezzel a gyakorlattal milyen emberré lehet válni, magamban megfogadtam, hogy 10 évet szánok ennek a tannak a megismerésére az életemből. Ami azt jelenti az én olvasatomban, hogy aktívan részt veszek a gyakorlatokon és a közösség további építésében, és távol tartom magam azoktól a függőségektől, amik korábban a saját poklomba rántottak.

Ma reggel olvastam Szung Szán zen mester egyik dharma beszédét, ami tökéletesen rávilágít erre az „erőből való” akarás ellentmondására:

„Amikor megismered önmagad, nagyon könnyű verset írni, kalligráfiát készíteni, teaszertartást tartani vagy karatézni. Erőfeszítés nélkül festesz, erőfeszítés nélkül írsz. Miért? Amikor festesz vagy írsz, teljesen feloldódsz a cselekvésben. Csak festesz, csak írsz. A gondolkodás nem kerül közéd és a cselekvés közé. Csak nem-gondolkodó cselekvés van. Ez a szabadság.”

Ezzel a belső elhatározással, de tiszta irány nélkül érkezett meg a válasz egy önismereti túrán. Ott vetődött fel először, hogy a problémámra egy coach nyújthatná a legjobb megoldást, így hozott össze az élet Komjáti Csabával. Az ő kérdései segítettek újraértelmezni a képességeimet, és ő ismertetett meg a Human Design rendszerével.

A legfontosabb felismerés, amit ebből merítettem, egyfajta mély megkönnyebbülés volt: rájöttem, hogy sehova sem kell sietnem. Pontosan ott vagyok, ahol lennem kell. A Human Design szerint az én típusom a Projektor. Ennek tudatában vált kristálytisztává számomra, hogy mennyire nem működne, mennyire nem lenne hiteles, ha beállnék a sorba, és a közösségi médiában próbálnám harsányan „reklámozni” magamat. Projektorként azzal, ha kéretlenül, nyomulva próbálnám átadni a tudásomat – erőszakosan „segíteni” –, mind magamnak, mind másoknak csak ártanék.

Hogyan teszem tehát mégis láthatóvá a kitartásomat és az utamat, ha a hangos önreklámozás nem az én világom?

A válasz éppen ez a felület, amit most olvasol. Nem célom, hogy bárkire ráerőltessem a saját igazságomat. Egyszerűen csak jelen vagyok, teszem a dolgomat. Hiszek abban, hogy a valódi, mély kapcsolódások olyanok, mint a tea kioldódása a forró vízben. Nem lehet akarásból, siettetve kipréselni az ízeket, a színeket és a hangulatot. Időt és teret kell hagyni neki. Megtörténik magától, a maga természetes, „nem-gondolkodó” módján, ha itt van az ideje, és ha a víz is elég forró. Létre tud jönni valami egészen új, addig önmagában nem létező ital. De itt nem csak egy ital jelenik meg. Megjelenik két ember, és az, ahogy ezek az apróságok – a hely, az eszközök, a hozzávalók – összeérnek. Mi magunk is kinyílunk egymásnak egymás jelenlétében.

Minden út, ami befelé indul, előbb-utóbb kifelé is vezet. Az én kutatásom célja önmagam megismerése volt – és az is marad. De ahogy haladok előre, a fókusz egyre inkább kitágul. A zen felszólítás második fele – a „segíts másokat” – már nem egy görcsös akarásból fakad, hanem ebből a csendes jelenlétből.

Ez a tér egyszerűen csak nyitva áll. Nem húz be, nem akar megmenteni. Csak itt van, mint a forró víz, ami várja a tealeveleket.

Itt vagyok, ha kellek.

Fogalomtár & Jegyzetek

• Öt fogadalom (Zen): A világi buddhista gyakorlók alapvető etikai iránymutatása, amely egyfajta belső iránytűként szolgál a mindennapokban. Nem merev szabályrendszerről van szó, hanem arról a törekvésről, hogy tudatos jelenléttel elkerüljük az ártást (az élet kioltását, a lopást, a helytelen viselkedést, a hazugságot és a tudatot tompító szerek használatát).
• Chong An Sunim: Az Eredeti Fény Zen Templom apátja (tanító Zen mester).
• Human Design: Önreflexiós rendszer, amely energetikai térképet nyújt a működésről és a döntéshozatal természetes dinamikájáról.
• Projektor: A típus lényege az útmutatás és a rendszerek átlátása, ahol a kulcs a meghívás megvárása az erőlködés és a kéretlen segítségnyújtás helyett.